3.fejezet
Reggel megint úgy keltem fel mint tegnap reggel. Borzalmasan.
Jöttek valami munkások ásni valamit a szomszéd kertjében és erre a zajra ébredtem fel. Na meg a hajam megint. Arról már ne is beszéljünk. Szinte minden reggel így áll.
Gyorsan bepakoltam a táskámba a maradék tankönyvemet majd leszaladtam a reggeliért betettem a táskámba az uzsimat és elhúztam a csíkot hazulról és a suliig meg sem álltam.
Az osztálytársaim a suli előtt várakoztak. Az egyik gyerek beszólt nekem:
-Nézzétek! Ott van a néma osztálytársunk! Szegény nem tud beszél!
Majd hangosan felröhögtek. Ha,ha, nagyon jó vicc.
Gyorsan beslisszoltam a suliba majd felmentem az osztályterembe és leültem néma csendben a padomba. És vártam türelmesen hogy vége legyen ennek a napnak.
Az órák viszonylag gyorsan elmentek és amikor lementem az aulába akkor láttam egy nagy plakátot. Tagozat választási hét. Basszus.
Gyorsan elvettem egy szórólapot és elkezdtem tanulmányozni. Kiderült hogy mindenkinek kötelező beiratkozni valamilyen tagozatra.
Átnéztem a lehetőségeket. A természet tudomány nem állt annyira közel a szívemhez meg a többi így hát a művészeti tagozatot néztem ki azon belül pedig a dráma tagozatot. Az jó lesz.
A választási lehetőség egy hétig tart és mivel kedd van ezért jövő hét hétfőig lehet leadni a választásokat és utána azon a hétfői napon kell menni először a szakkörre mint megtudtam. Csodás.
Beraktam a szórólapot a táskámba és hazamentem. Elég jó idő volt ahhoz képest hogy már ősz van.
Ahogy sétáltam és mentem a buszon azon gondolkoztam hogy mikor lesznek végre barátaim ebben a suliban. De valószínűleg nem lesznek.
Mire hazaértem már finom süti szagot éreztem amikor beléptem a konyhába.
-Anya megjöttem!
-Oké,gyere picim!
Anya valami csokitortát sütött éppen. Ami mondjuk viszonylag jól sikerült neki.
-Milyen napod volt a suliban?
-Unalmas-nyögtem rá a választ majd felmentem a szobámba.
Leültem a székembe és bekapcsoltam a gépemet. Felmentem a közösségi portálra és fullig volt a Chat.
Sok régi osztálytársam posztolt hogy hogy érzik magukat vagy hogy mennyire gáz hogy elkezdődött a suli vagy hogy új iskolába mentek(voltak jó néhányan!) de én csak nézegettem a friss híreket meg képeket amit a többiek posztoltak ki. Hát kb. ennyi volt a netezésem meg már későre járt az idő és mennem is kellett aludni.
Leszaladtam a konyhába bekaptam valamit vacsora gyanánt majd elmentem és megmostam a fogamat és belebújtam az ágyamba. Végre aludhattam ezután a hosszú nap után,már hulla fáradt voltam.......

2. fejezet
Reggel amikor kikeltem az ágyból jobb lett volna ha nem nézek be a tükörbe. De megtettem. Belenéztem. És nem akartam azt látni amit ott láttam. Egyszerűen borzasztóan néztem ki!
Gyorsan felöltöztem majd megcsináltam a hajamat (az ünneplő cuccot vettem fel mert tanévnyitó van) majd lementem a lépcsőn le a konyhába és az asztalról elvettem egy csokis croissant reggeli gyanánt majd felvettem a pulcsimat mert hideg volt, feldobtam a táskámat a hátamra és készen álltam az indulásra.
-El kísérjelek?-kérdezte anyu.
-Nem kell!- mondtam.
-Rendben..-suttogta anyu halkan majd nyomott egy puszit a fejemre.
-Jó tanulást!
-Kösz!
Lassan ballagtam az úton és még a reggeli autó kipufogó gáz sem ronthatta el a kedvemet. Egészen idáig.
Mikor odaértem a sulihoz mindenki beszélgetett meg dumált. Csak pár ember nézett furcsán. Talán mert sosem láttak még.
Gyorsan besiettem az aulába felmentem a lépcsőn és megkerestem az új osztályomat. Az ofő mindenkit kedvesen köszöntött amikor belépett a terembe és utána lementünk az udvarra meg nézni a tanévnyitó ünnepélyt. Jó volt.
Majd visszamentünk a terembe az ofő elmondta hogy mi lesz az órarend és hogy mi lesz várható az idei tanévben. Az biztos hogy húzós évünk lesz.
Az órák és a szünetek viszonylag hamar elteltek és szinte nem beszéltem egész nap semmit. Mikor kiértem a suli elé láttam hogy már kibeszélnek az osztálytársaim. A következő foszlányokat hallottam:
-Ez a Leila olyan ronda!
-Nézzetek erre a csajra! Most komolyan! Szerintetek néma?
-Tutira néma! Egész nap meg se mukkant!
-Hát ja! Ronda is meg néma is! A legrosszabb!
Hát szép kis új osztályom van, mondhatom.
Ahogy mentem az úton elgondolkoztam azon hogy tulajdonképpen hogy fogok én ide beilleszkedni!? Mert hogy már első nap kibeszélnek a hátam mögött. Ez nem jó jel.
-Megjöttem!-kiáltottam fel anyunak amikor megjöttem és felmentem a lépcsőn a szobámba. Levettem a cipőmet és néztem egy kicsit tv-t majd később este vacsiztam belebújtam a pizsimbe és mentem aludni mert majd leragadt a szemem. Ez egy fárasztó nap volt.

1. fejezet
Szeptember 1-et írunk. Beköszöntött az ősz.
A fákon már sárgállottak a levelek és az állatok sokasága ment élelmet keresni.
Én még az új szobámba rakodtam el a könyveimet. Minden olyan furcsa volt. Ez az egész elköltözés meg az új suli. Hát nem is tudom. A kezdet mindig nagyon nehéz.
A régi sulimban minden olyan normális volt. Bár már akkor nagyon kevés barátom volt hiszem nehezen tudtam kinyílni a többiek előtt. Engem senki nem értett meg. Mindenki azért utált mert keveset beszéltem. Én voltam az osztály "némája".
Amikor rakosgattam a könyveimet megtaláltam a régi naplómat. Kinyitottam és elolvastam miket írtam bele még régen. Tisztára olyan volt mintha nem is én írtam volna. Ez az idő múlása. Az ember mindig változik. Ahogyan én is változok.
Éppen az utolsó "bejegyzésemet" olvastam amikor anyu felkiáltott hogy menjek le ebédelni. Gyorsan lefutottak a lépcsőn és besiettem a konyhába.
Az ebéd nagyon finom volt úgy látszik anyu ezt szakácskönyvből csinálta. Nem mintha nem tudna jól főzni csak hát... egy párszor már "fölgyújtotta" a konyhát apu szerint, bár én nem láttam.
Miután megettem az ebédemet vissza mentem a szobámba és folytattam a rakodást. Sok-sok régi mesekönyvet találtam és egy pár "naplót" is. Jó volt visszaidézni a múltam kedves emlékeit. Ez most nagyon jól esett a lelkemnek.
Miután befejeztem a pakolást anyuval elmentünk bevásárolni. Éppen a játék részlegnél haladtunk amikor megláttunk egy plüss macit. Anya állítása szerint régen nekem is volt ilyen macim és nagyon szerettem. Eléggé vicces volt az a macit látni most ami régen ugyanúgy kapható volt. Mintha csak a múltban járnék.
Amikor végeztünk a vásárlással segítettem anyunak becipelni a cuccokat amiket vettünk aztán felmentem a szobámba és írtam a naplómba:
"Kedves Naplóm!
A mai napom eléggé unalmasan telt el de már nagyon várom a holnapi napot mert holnap megyek először az új sulimba! Egyrészt nagyon félek is a holnapi naptól hiszen ki tudja hogy mi vár rám. Hogy hogyan fogadnak be a többiek. Ha egyáltalán befogadnak. Ma anyuval voltunk vásárolni és láttuk az a macit ami régen nekem is megvolt. Tök vicces volt!
Most viszont megyek lefeküdni mert holnap suli van meg álmos is vagyok! És köszönöm hogy meghallgattál ahogy azt már pár éve teszed!"
Azzal könnybe lábad a szemem és elgondolkoztam azon hogy mennyi mindenben segített nekem ez a napló. Azokat az időszakokat átvészelni amikor egyedül voltam.
Gyorsan elraktam a naplómat ettem pár falatot vacsora gyanánt majd felvettem a pizsimet elmentem fogtam mosni majd belebújtam a pihe-puha ágyikómba.
Az biztos hogy jó volt ez a nap!

Bevezető:
"Az életem mindaddig "tökéletesnek" mondható volt amíg be nem kerültem egy új suliba, új barátokkal, új környezettel! Ám mikor bekerültem az új suliba minden megváltozott: mindenki elkezdett piszkálni és kiközösíteni. Nem voltak barátaim így mindig egyedül voltam. Meg tanultam hogy kell barátok nélkül élni. Fájt amit csináltak velem a többiek nem csak lelkileg de fizikailag is tönkre tették az életemen. Szichológushoz kellett járnom és pokollá vált az életem. Egy szép napon amikor beiratkoztam dráma tagozatra megismertem a legjobb barátnőmet Amy Watsont! Ő nagy One Direction rajongó így én is megismertem és megszerettem
őket. Egy nap kiutaztunk a barátnőmmel Londonba. Egy álmom vált valóra ott....
Leila Hanson vagyok. Ez az én történetem és senki másé!..."