4. fejezet
Amikor reggel felkeltem tulajdonképpen nem is akartam suliba menni. Szívesebben maradtam volna az ágyban, de nem lehetett.
Fölkeltem, belenéztem a tükörbe, a hajam pedig már napok óta nem változott. De szerintem ezt már leírnom se kéne.
Suliban viszonylag hamar elment a mai nap. Mert utána elmentünk temetésre. Mint kiderült a nagynéném halt meg.
Öngyilkos lett, rengeteg okkal. A nagypapám mesélte hogy miután az egyik gyereke (unokatestvérem) meghalt és a házassága is kezdett a csődbe menni meg kirúgták a munkahelyéről nem bírta tovább és felvágta az ereit. És tulajdonképpen így lett öngyilkos.
Egész temetés alatt rezdületlen arccal néztem a sírt és figyeltem a temetést. Persze mellettem meg mindenki sírt mintha dézsmából öntötték volna ki a szemükből a vizet.
A temetés után volt egy ebéd majd késő délután a hagyatéki tárgyalás. Mint kiderült mi nem sok mindent kaptunk a nagynénémtől. Pár ékszer, pénz és háztartási kellékek. Se több, se kevesebb.
Miután mind ennek vége lett hazamentünk és neki álltam gyakorolni a dráma tagozati első órámra mert jövőhéten lesz. Igen, én szoktam tanulni. Na jó, csak néha. Vagy inkább csak néha-néha.
Megnéztem újra és jövőhét hétfőn kezdődik. Már alig várom. Nem a többiek miatt hogy jó fejek lesznek-e a többi dráma tagozatos diákok hanem hogy maga az óra milyen lesz. Ez tiniként nálam teljesen normális.
Miután végeztem a tanulással utána kiderült hogy tulajdonképpen ez nem is volt tanulás hanem inkább szövegírás és annak bemagolása. Mert első órára egy kis történetet kell írni és azt úgy szóban egyedül "előadni". De mindegy is.
Este még fölugrottam a közösségi portálra hogy ott mi van. Már mindenki nyarat akar pedig még nem rég kezdődött el a suli. Hihetetlen. Én soha nem várom a nyarat. Halálra unom magam meg fogalmazzunk úgy hogy kevés barátom van és ezért unalmas. Hát kb. ennyi.
Még nézegettem a közösségi portált egy kicsit. Már minden osztálytársam bejelölte egymást csak engem nem. Bár mondjuk egy bejelölt. Egy súlyosan nyomi fiú az osztályból. Meg ugye egymást belerakják mindenféle osztályos csoportba. Engem persze nem, meg talán azt a fiút is.
Nem sokáig maradtam fenn a neten csak egy pici ideig utána pedig elmentem vacsizni megmostam a fogamat és fogtam egy könyvet a könyvespolcról és azt elkezdtem olvasni. Miután meguntam letettem és elaludtam.
Ezt a napot úgy értékelném hogy örülök hogy vége lett és hogy aludhatok.
